Nemrégiben az adai (egykori) kompjáráshoz vezető út mellett még egy régi, elhagyatott, düledező ház állt, mellette óriási, gyomnövénnyekkel benőtt, elhanyagolt területtel, ahová legjobb esetben is csak a juhászok jártak ki nyájaikkal legeltetni. A közelmúltban az említett hely újjászületett. Először a házat kezdték felújítani, kitisztították a gazzal benőtt területet, majd lovak, céltáblák, és velük együtt a lovasíjászat elkötelezett hívei is feltüntek a területen. A birtok azóta is épül-szépül, az azt használó közösséggel együtt.
Rólunk
Mindez Boldizsár Kornél adai vállalkozó és lovasíjász kitartó munkáját dícséri. Ő az, aki néhány hónap alatt szinte a semmiből építette fel a pályákat, és hamarosan elkezdett gyerekeket is tanítani lovaglásra, lovasíjászatra, valamint táborokat szervezni az egykoron gazzal benőtt birtokon, aminek ma már ő a tulajdonosa és vezetője. Először augusztusban jártam Kornél “csodaországában”, amikor is egy nyári tábort szervezett a lovaglás és a lovaszíjászat iránt érdeklődő fiataloknak határon innen és túl. Már akkor magával ragadott a hely varázsa, ami több tényező szerencsés együttállásának eredményeként jön létre. Kornél elhivatottsága és lelkesedése, a jelenlévő kis csapat elkötelezettsége és vidámsága, a hely szépsége-nagysága, valamint az a pozitív hangulat, ami engem is a hatalmába kerített. Már akkor tudtam, hogy erről mindenképpen írnom kell, hadd tudja meg ország-világ, milyen klassz dolgok történnek Adán.

Az elmúlt hét egyik délutánján ismét meglátogattam az adai lovasíjászokat, ezúttal az egyik edzésükön. A célom az volt, hogy fotókon dokumentáljam a működésüket, és hogy Kornélt kifaggassam lovasíjász tevékenységének és klubjának múltjáról, jelenéről, jövőjéről. Kornél lelkesen mesélt magáról, a lovasíjászatról, arról, hogy ő maga hogyan kezdett bele, a csapatáról, a terveiről… Korábban azt mondta, hogy úgy érzi, nehezebben tudja kezelni a gyerekeket, de erre a Lovasvölgyben látott és tapasztalt dolgok egy-kettőre rácáfoltak. A hangulat kiváló, nincs semmiféle katonás rend, ami feszengéssel járna, ennek ellenére mégis mindenki fegyelmezetten és felelősségtudóan vesz részt a klub munkájában. Ez nem csak abból áll, hogy lóhátról íjaznak. Ők maguk rendezik a helyet és a lovakat , valamint sportolnak is, mert a jó erőnlét elengedhetetlen egy igazi lovasíjász számára. Kornél büszkén meséli, hogy a (ránézésre 10-14 éves) gyerkőcök, akik néhány hónappal ezelőtt még a lóra sem mertek felülni, ma már úgy lovagolnak, hogy kezükkel nem is érintik a lovat, mert vágta közben íjjal lőnek a célra.
Honnan ered a lovak iránti érdeklődésed, mikor kezdtél el lovagolni?

Kornél számára ez az egész nem puszta hóbort vagy hobbi, sokkal inkább életmód, küldetés. A helytől és a kis közösségtől pedig olyan érzése támad az embernek, hogy az égiek áldását viselik magukon, amit egyébként Kornél is többször hangsúlyozott. Szép lenne, ha a közlejövőben ez a hely, ez a közösség a hun-magyar lovasíjászat egyik kárpát-medencei központjává tudna válni, nem beszélve a (ma még szinte nem is létező) vajdasági lovasíjászatról. Kornélék minden érdeklődőt szívesen fogadnak, bemutatókat tartanak, ezáltal is népszerűsítve őseink életmódját, hagyományait, amelyekből a mai, “modern” ember is sokat tanulhat. Az alábbiakban a Kornéllal készített interjút olvashatjátok, illetve az edzésükön készült fényképeket tekinthetitek meg.
